Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az aradi vétanúk

2009.09.17

 

Amire mindenkinek emlékeznie kell !!!

OKTÓBER 6.

AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

GRÓF BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSÉNEK NAPJA 

NEMZETI GYÁSZNAP

 

Kép

Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc Józseff jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték.

A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották végre.

 

Aulich Lajos

(1793--1849), egy tehetős fogadós fia, a II. hadtest parancsnoka, hadügyminiszter: Az utolsó éjszaka Horatius verseit olvasta az asztalra kirakott feszület két oldalán álló gyertya fényénél. Még az ítélet kihirdetése előtt ezt hajtogatta társai előtt: "függni fogunk, uraim, mindnyájan függni fogunk. Ismerem én Ausztriát..."

Damjanich János

(1804--1949), egy Boszniából Horvátországba költözött, hat fiúgyermekes özvegy gyermeke, granicsár tiszt lett belőle, majd "a honvédség legvitézebb tábornoká"-t: zúzott lábbal, közönséges szemeteskocsin vitték a vesztőhelyre. "Nem félek a haláltól - mondta gyóntató papjának, Surjánszky Euszták minorita szerzetesnek -, de mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illetőleg, golyó által végeztetnénk ki."

Dessewffy Arisztid

(1802--1849), birtokos nemesi származású, hadtestparancsnok: Neki Liechtenstein herceg, cs. kir. altábornagy kieszközölte a golyó általi halált. Gondosan ügyelt arra, hogy a vesztőhelyre ápoltan, gondozott ruhában jelenjen meg. Az indulás előtt fehér kesztyűt húzott a kezére...

Kiss Ernõ

(1799--1849), dúsgazdag, bánáti örmény-magyar családból származott, altábornagy, országos főhadparancsnok: Nem hagyta, hogy bekössék a szemét, szembenézett a halállal. A sikertelen sortűz után fél térdre bukott, parókája meggyulladt és lángolva repült a fal felé. A végrehajtó osztag parancsnokának intésére hozzászaladt egy gránátos és a fülébe lőtt...

Knézich Károly

(1808--1849), horvát határőr família leszármazottja, a szabadságharc egyik legjobb és legképzettebb hadosztályparancsnoka: szótlanul, katonás léptekkel ment a bitófa alá.

Lahner György

(1795--1849), kisvagyonú német családból érkezett, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő: "Ma vagyok 54 éves" - jegyezte meg csendben, amikor a hóhér elé állt.

Lázár Vilmos

(1817--1849), vagyontalan nagybecskereki nemesi családból származott, örmény eredetű, egyetlen ezredes a tábornokok között: "Én istenem, szegény nőm..." -- ezek voltak utolsó szavai, amikor eldördült a sortűz.

Leiningen-Westerburg Károly

(1819--1849), elszegényedett német főnemesi család sarjaként osztrák szolgálatba lépett, a III. hadtest parancsnoka: Miután megírta érzékletes búcsúlevelét 22 éves feleségének, a törökbecsei Sissányi Eliznek, az utolsó éjszaka Thackeray Hiúság vására című regényét olvasta.

Nagysándor József

(1804--1849), vagyontalan magyar nemes családból származott, az I. hadtest parancsnoka: "Éljen a haza!" kiáltással ment a halálba. Kalapja mellé vörös tollat tûzött, ezzel is jelezve republikánus meggyőződését.

Poeltenberg Ernő

(1813--1849), egy lovagi rendre emelt gazdag bécsi jogász fia volt, az osztrák fővárosban is született, a VII. hadtest parancsnoka. A bitófa felé menet így szólt társaihoz, utalva soknemzetiségű származásukra: "Szép kis deputáció megy az Úristen elé, hogy a magyarok ügyét képviselje."

Schweidel József

(1796--1849), Zomborban született, apja kincstári mérnök, német, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka: kétszer is lerántotta a szemére kötött, piszkos, sárga-barna kockás zsebkendőt, kezében feszületet tartott (a budai Hadtörténeti Múzeumban őrzik), amikor eldördült a sortűz. Török Ignác (1795--1849), kisbirtokos nemesi családból származott, apja uradalmi jószágfelügyelő, erődítési hadmérnök volt, honvéd tábornok: Az utolsó éjjelen egy erődítési szakmunkát olvasott nagy lelki nyugalommal.

Vécsey Károly

(1807--1849), főnemesi származású, apja altábornagy, a magyar testőrség utolsó kapitánya, aki a bíróságon fia ellen lépett fel, követelve, hogy fosszák meg kamarási méltóságától: Utolsóként végezték ki, végignézte társainak halálát. Az akasztófa elé érve odalépett haragosához, a már halott Damjanichoz és megcsókolta annak még meleg kezét...

Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

forrás: Pallas nagy lexikona

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.